[Unicum] Nagypénteki áhitat

Kedves Testvérek!

Emlékeztetlek Benneteket a holnap délután 6 órakor kezdődő áhítatra. Nagypénteken, szokás szerint a Passió történetet olvassuk, Máté evangéliumából. Ezt az alkalmunkat nem fogjuk Zoom-on közvetíteni. 

Ma, Nagycsütörtök napján pedig megosztom veletek Juhász Gyula versét. Köszönöm Szekeres Juditnak, hogy elküldte.

Áldás, békesség.

Mayer Judit

Juhász Gyula: Az utolsó vacsora
 

János a Mester nagy szívén pihen,
E tiszta szíven, e csöndes sziven
Pihen, de lelke a holnapra gondol
S fiatal arca felhős lesz a gondtól.
 

Mély hallgatás virraszt az asztalon.
Az olajfák felől a fuvalom
Hűsen, szomorún a szobába téved,
Be fáj ma a szél, az éj és az élet!
 

Tamás révedve néz a mécsvilágra,
Péter zokog és árvább, mint az árva,
Judás se szól, csak apró szeme villan,
Remegve érzi: az ő órája itt van!
 

Csak egy nyugodt. Nagy, sötétkék szemében
Mély tengerek derűs békéje él benn.
Az ajka asztali áldást rebeg
S megszegi az utolsó kenyeret!